Már az ókorban próbálkoztak az elektromos halak (pl. rája, harcsa, angolna) terápiás célú felhasználásával. 1792-ben Galvani elvégezte ismert békakísérletét. Az 1800-as évektől az elektromos áram energiáját tudatosan alkalmazzák gyógykezelésre. A modern fizioterápiában hatásuk alapján kis-, közép- és nagyfrekvenciás kezeléseket különböztetünk meg. A kis- és középfrekvenciás kezelések (0-100.000 Hz) során az elektromos áram hatásait, a nagyfrekvenciás kezeléseknél (100.000 Hz felett) viszont annak hőhatását használjuk ki. Mindegyik kategóriába többfajta kezelés tartozik, amelyek közül a gyógyászati részlegünkön fellelhető és legnépszerűbb típusokat mutatjuk be.
 
Diadinamikus áram: a kisfrekvenciás kezelések közé sorolható elektroterápiás kezelési módszer. A diadinamikus áram kétkomponensű: egy bázisáramból és egy dózisáramból áll. A két összetevő paramétereinek összerendelésével különféle hatás érhető el, mint a keringésfokozás, ödémacsökkentés, fájdalomcsillapítás, és az áramérzet is ezek szerint változik bizsergő, vibráló, pulzáló jellegűre. Kiválóan alkalmazható arthrosis, túlerőltetés okozta fájdalmak csillapítására, de akár traumás sérülések ‒ mint a bokarándulás ‒ tüneteinek enyhítésére. Ez az áramforma alkalmas ionok bejuttatására is, vagyis iontoforézis végezhető vele.

Interferenciaáram: a középfrekvenciás kezelések közé tartozó elektroterápiás eljárás. Ennél az áramformánál két vagy több hullám találkozásánál egy új jön létre, és ezt használjuk ki a terápiában. Fájdalomcsillapító hatása jelentős, amely egy lumbágó vagy lumboischialgia esetén hamar enyhülést hozhat.

Az ultrahang a mechanoterápiák közé sorolható kezeléstípus, vagyis mechanikai energiával végzett gyógykezelés. Pontosan meghatározva az ultrahang egy mechanikai hanghullám, rezgés.
Az emberi fül számára hallható hangtartomány 20‒20.000 Hz közé tehető: 20 Hz alatt infrahangokról, 20.000 Hz felett ultrahangokról beszélünk. A gyógyítás számos területén találkozhatunk ultrahangkészülékekkel, legyen szó diagnosztikáról vagy terápiáról. A fizioterápiában a mozgásszervi megbetegedések kezelésére alkalmazható. A terápia során az ultrahang fizikai, kémiai és biológiai hatásait használjuk ki, mint a mikromasszázs, melegítő és szövetpuhító hatás, fájdalomcsillapítás és gyulladáscsökkentés. Számos kórforma kezelését lehetővé teszi, mint a myalgiás eredetű fájdalmak csökkentése, ín-ínhüvely gyulladások enyhítése, kéz- és más ízületek kopásos elváltozásai. Ultrahang segítségével hatóanyag is bevihető bőrön keresztül, ebben az esetben az eljárást sonoforézisnek nevezzük. Az ultrahangkezelés kontraindikációi közé tartozik a pacemaker, vérzékenység, a fémimplantátumok/protézisek jelenléte a testben és a súlyos csontritkulás.

Dr. Nemes Tibor András, reumatológia- és fizioterápiás szakorvos